Kölcsey születésének 234. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak Sződemeteren

Ezt követően Rácz Ervin lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora és Nagy Tibor, a Szilágysomlyói Római Katolikus Esperesi Kerület esperese mondott igei köszöntőt, tartott áhítatot.

Marian Gheorghe, Sződemeter polgármestere köszöntette a megemlékezés résztvevőit és a romániai magyar nemzetiségű sportolók sikereire, és a román-magyar kapcsolatok jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Ezután Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára mondott ünnepi beszédet. Rámutatott, hogy nemcsak Kölcsey Ferencre, a költőre, hanem a hazafira is emlékeznünk kell, aki hitt nemzetünk felemelkedésében, de azt is megmutatta számunkra, hogy nekünk magunknak is cselekednünk kell a szülőföldünkért. Ő maga is sokat tett ezért, közéleti szerepet vállalva a legmagasabb politikai szinten küzdött a magyar nyelv, a magyar nemzet ügyéért. Napjainkban a szórványmagyarság a magyarsághoz való ragaszkodásból mindannyiunknak példát mutat. Emellett ehhez erős magyar érdekképviseletre is szükség van, hiszen a mi ügyünkért nem fognak mások harcolni, ezt nekünk kell megtennünk. Ez az egyetlen út vezet ma is a Kárpát-medencei magyarság megmaradásához és felemelkedéséhez. Az államtitkár kiemelte, hogy a mai vészterhes időkben, amikor „a kereszténységet megcsúfolják és a patrióta hazaszeretetet ördögtől való dolognak tartják Európában”, még inkább felértékelődik Kölcsey munkássága, és az ő szelleme kell, hogy vezessen bennünket, hogy ragaszkodjunk a család, a nemzet, a haza, a kereszténység értékeihez.

Dr. Simon István Előd, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja Kölcsey gazdag életútját méltatta és a nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozta. Ennek egyik legjelentősebb példaképének Kölcseyt tartja. „Ha lehetne valakit az igazi hazafiság és a közszolgálatiság apostolának nevezni, akkor azt Kölcsey mindenképpen kiérdemelte. Ő arra volt hivatott, hogy egy nemzetet rázzon fel mély, évszázados álmából”- fejtette ki.

Nagy Szabolcs, az RMDSZ parlamenti képviselője kifejtette, hogy minden magyar nemzeti ünnep, megemlékezés a Himnusszal teljesedik ki, ez pedig közvetetten Sződemeterhez kötődik. Hangsúlyozta, hogy ma sincs szükség a Kölcsey és nemzedéke által követett célok újraértelmezésére, csak azok megerősítésére, ez pedig leginkább a nemzeti zarándokhelyeinken valósítható meg. „Hiszen Kölcsey munkásságának meghatározó gondolatai olyan nemzeti célokat, irányokat fogalmazott meg több mint kétszáz évvel ezelőtt, amelyek mai fontossága mit sem csorbult az egyébként értékvesztésben szenvedő jelenben. A nemzetféltés, a hon iránti kötelezettségek megfogalmazása, de az üres locsogás helyett a tettre való buzdításai mind-mind ugyanolyan aktuálisak ma is, mint voltak azok évszázadokkal ezelőtt.“ – fogalmazott a parlamenti képviselő. 

A megemlékezés során tartalmas előadást tartott prof. dr. Onder Csaba, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem kutatóprofesszora. Kölcsey gyermek- és ifjúkoráról emlékezett meg: miért született Sződemeteren; miként halt édesapja fiatalon tragikus és értelmetlen halált; hogyan élte meg korai árvaságát; bemutatta a szerelemkereső költő nehézségeit; milyen hatással volt életére a kisgyermekként elkapott fekete himlő; valamint a belső értékek fontossága és a barátság mit jelentett a költő életében. 

A Szamos Diákirodalmi Kör, valamint a tasnádi Hepehupa néptáncegyüttes tagjai ünnepi műsort mutattak be. 

A Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület részéről Czumbil Bernadett köszöntötte a jelenlévőket.

Pakulár István sződemeteri református lelkipásztor úgy fogalmazott: nagy öröm olyan helyen szolgálni, ahol az egyik legnagyobb „szolgálattevő” született azok közül, „akik a hitért, a nemzetért, a hazáért éltek-haltak”. Kifejtette, hogy: „Öröksége túlmutat mindennapi harcainkon, hiszen ő maga bár megvívta ezeket a harcokat, tudta és át is adta, hogyan válhat az ember emberré, hogyan válhat egy embertelen világban azzá, akinek az Isten teremtette a hit, a nemzet és a haza szolgálatában.”

Végül koszorúzással és a Himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés. 

Forrás: szatmar.ro